Az Origo Egyesület és a 3+ Nagycsaládosok Egyesülete közös rendezésében, Fekete Bánov Ágnes ötletgazda ajánlására született kezdeményezés nagy visszhangra talált a topolyai kisgyerekes családok körében. Az esemény sikere, a nagyszámú résztvevő pozitív visszajelzése igazolja annak létjogosultságát, szervezői szeretnék hagyományossá tenni ezt a gyereknap apropóján életre hívott rendezvényt.
A gyermeknapon a megjelenteket szombaton, a kora délutáni óráktól kilenc különböző, civil szervezetek, intézmények képviselői által irányított tematikus sátorban rendezett foglalkozásokkal, játékokkal, valamint az esemény fő színpadán zajló műsorszámokkal várták a Rendezvények terén. Az I. Topolyai Gyermeknap hivatalos megnyitója keretében az Origo Egyesület elnöke, Tölgyesi Huba, a Topolya Községi Idegenforgalmi Szervezet megbízott igazgatója köszöntötte a résztvevőket, majd Sablauer Brindza Beatrix, a 3+ Nagycsaládosok Egyesülete elnöke és e civil szervezetben az igazgatóbizottság elnöki posztját betöltő Marković-Basta Slađana szólt az egybegyűltekhez. A megnyitót az Újvidékről érkező Kreativni pogon fellépése tette emlékezetesebbé. A délután folyamán 360 gyermek jelentkezett be a regisztrációs sátornál, ahol ajándékcsomaggal is kedveskedtek számukra, a rendezvényen kísérőikkel megjelent gyermekek száma azonban becslések szerint a négyszázat is elérte, sőt meg is haladta. A szervezők mászófalat és trambulint is állítottak, három helyszínen arcfestés is zajlott, valamint többek között hivatásos animátorokkal szabadtéri játékokat is játszhattak a gyerekek, de például a topolyai Petőfi Sándor Cserkészcsapat és Topolya Községi Nyugdíjas-egyesület képviselői is hozzájárultak gyermekeink számára a minőségi, játékos szabadidő eltöltéséhez. Rendőr- és tűzoltóautó is állt a helyszínen, a gyermekek számára szabad bejárással. A Topolyai Vöröskereszt önkéntesei, elsősegélyversenyeken kimagasló eredményeket elért általános és középiskolások elsősegély-bemutatót is rendeztek, valamint szlalompályát is felállítottak a Rendezvények terén, ahol, miután a legkisebbek bébitaxikkal és egyéb járművekkel „felderítették” a terepet, közlekedési versenyt is tartottak 18 résztvevővel. Közülük 12 gyermeket díjaztak, 6-ot elismerő oklevéllel jutalmaztak. A főszínpadon a pacséri Moša Pijade Általános Iskolából érkező táncosok, az adai ZenEgér együttes, a topolyai Művelődési Ház Mosolycsaló bábszakköre és a Csáki Lajos-iskola szerb nyelven előadó diákszínjátszói léptek fel, valamint egy flash mob produkció is formálódott a helyszínen, amelyet Szabó Andrea koreografált.
– A mozaikkészítést már több éve előtérbe helyezzük a múzeumban, hiszen ez a műfaj mindig is fontos eleme volt Topolyának a művésztelepünk kapcsán, a város épületein elhelyezett mozaikok jól tanúsítják ezt. Az I. Topolyai Gyermeknapon az Arcus környezetvédőivel voltunk egy sátor alatt, hiszen ők a munkájukba adtak betekintést a gyermekeknek, mi pedig a természetet kívántuk megörökíteni a képzőművészet eszközével, a mozaikkal Petromarkov Alexandra grafikus-szobrász segítségével. Fontosnak tartom, hogy kilépjünk az intézmény falai közül, megszólítsunk egy újabb célközönséget, és ez a rendezvény egy remek alkalom volt erre – vallotta lapunknak
Gazsó Hargita múzeumpedagógus, aki a Topolyai Múzeumot képviselve vett részt az eseményen.
Az I. Topolyai Gyereknapon, amelynek fővédnöke Topolya község önkormányzata volt, ingyenes volt a részvétel, a rendezvény létrejöttéhez pedig további 32 támogató járult még hozzá.
Dán tervezője bemutatta a New Yorkban épülő új World Trade Center tornyának építészeti terveit.
Bjarke Ingels elmondta, hogy a 2 World Trade Center 80 emeletes lesz, kívülről hét egymáson álló, elkülönülő hasábként jelenik meg. 405 méteres magasságával a metropolisz harmadik legmagasabb épülete lesz. A tervek szerint 2020-ban adják át.
Ingels közleményében ecsetelte, hogy a torony a környékről olyannak tűnik majd, mint egy falu, amelynek házai egymás fölött állnak. De az épület lépcsős kialakítása egységesnek látszik majd.
A News Corp. és a 21st Century Fox feltételes lízingszerződést kötött az épületre.
Amíg vártam, a fa alatt lévő asztalhoz ültem, s kissé nosztalgikusan néztem szét az udvarban, melynek a legtöbb részlete mélyen belém ivódott a nyolc év alatt, de még az azóta történt változások is olyan ismerősnek tűntek, mintha szemtanúja lettem volna bármelyiknek is. Sem a pad, sem az asztal nem volt ott az én időmben, most mégis jól esett ott üldögélni, de a fákra nagyon jól emlékszem a mai napig, hiszen akkor ültették őket, amikor még én is ebbe az iskolába jártam. Ha nem tévedek, platánfák.
Az évek folyamán naggyá és erőssé váltak, de emlékszem, a csemetéket az első néhány évben körülkerítették, nehogy a nagyszünet rohangálásai közepette tönkretegyük őket. Még arra is emlékszem, milyen csúnya ketrecek védték a vézna kis fákat, melyek évről évre egyre csak erősödtek, fejlődtek, akárcsak mi, s aztán eljött az a pillanat is, amikor már nem volt szükségük oltalomra. Lombjukkal ma már sokkal inkább ők adtak menedéket a diákoknak, tanároknak a tűző nap elől, mint ahogy azon a késő délutánon nekem is.
Más ismerős is akadt az iskolaudvaron, például a betonból kiöntött szemetesek és a nagy virágtartók, amelyeket egyszer régen az iskola diákjaiként mi festettünk át sötétbarnára és valami pasztelles sárga színűre, pontosabban a fiúk segítettek a házmesternek, mi, lányok pedig ott kontárkodtunk körülöttünk. A színük ma ugyan más, de az alakjuk őrzi azokat az időket, amikor még mi rohangáltunk itt. Aztán itt az udvar egy részén körbefutó korlát, mely már akkor is itt állt, amikor hétévesen, tele rettegéssel vártam, hogy besoroljanak az egyik elsős osztályba, és szólítson a tanító néni. Mert bizony ott a korlát mellett nagyon féltem egyedül a sok idegen gyerek között, és az járt a fejemben, mi lesz, ha nem hallom meg a nevem, vagy amikor megindulunk a hatalmas épületbe, én lemaradok a többiektől... Ez a korlát aztán a mindennapjaink részévé vált, rengeteg nagyszünet múlt el úgy, hogy felültünk rá, mint fecskék a drótra, lábunkat beakasztottuk a vaskacskaringókba, nehogy a kicsik a fogócska hevében nekünk szaladjanak, és lelökjenek, de emlékszem arra is, egyszerűbb volt átmászni, átugrani, mint megkerülni az egészet, s a tanárok nem győztek szidni bennünket emiatt. Aztán ott a tornaterem, ahol ma is ugyanaz az illat fogad, ugyanolyanok a fényviszonyok, és ugyanúgy nyikorog a parketta, ha ide belépek, még mindig ugyanaz a hálófüggöny keríti el a kistermet a nagytól, mint akkor réges-régen, mint ahogy a könyvtár is ugyanolyan zajos szünet idején, mint egykoron és az emeleti mosdótálak körül a követ még mindig nem győzik feltörölni a takarítónők.
S ott a fák alatt eszembe jutottak a lépcsők, melyeket bár évekig koptattunk, még ma is ugyanolyanok, mint akkor, vagy a tantermek és a felettük lógó tematikus képek, melyek úgyszintén akkor kerültek oda, amikor még én voltam diák. Számtalan emléket idéznek fel bennem ezek az apróságok, mert ha még sok változás is végbement azóta, ha ide jövök, egy kicsit mindig úgy érzem, hazajövök, még akkor is, ha a fákat látva tudom, rég felnőttünk. Annak ellenére idetartozónak érzem magam, hogy az iskolát, melynek egykor diákja voltam, átkeresztelték, s ma Ivo Lola Ribar helyett Széchenyi István nevét viseli, így „ivós” múltam kissé megcsorbult; hogy a tanári kar egy-két tanár kivételével teljesen lecserélődött, s már csak a városban futok össze velük néha-néha; vagy amikor újságíróként van itt dolgom, a portás idegenként fogad, zord arccal kérdi, mi járatban vagyok itt, és elkéri az igazolványomat.
De amint bejutottam, élvezettel sétálok végig a folyosókon, kukkantok be a termekbe, szünetekben zsibongás és rohangálás fogad, kerülgetjük egymást az uzsonnás tálcával egyensúlyozó gyerekekkel, vagy éppen pár perc erejéig nosztalgiázom a fa alatt, amíg a riportalanyomra várok, s ennyi épp elég, hogy ismét egy kicsit visszaidézzem az iskolás éveket, s az érzést, jó volt ivósnak lenni.
Palicson, a Nyári Színpadon immár második alkalommal rendezte meg a Talentum Tehetséggondozó Művészeti Egyesület a Magyar Sokadalom elnevezésű rendezvényét, amely célja népművészeti értékeink bemutatása és továbbörökítése.
Szemtanúk állítása szerint felrobbant egy BMW típusú személygépkocsi Belgrád Banovo brdo városrészében. A mentősök délután fél négykor kapták a riasztást.
A Terra's Egyesület, a szabadkai önkormányzat és a GIZ, azaz a Német Nemzetközi Együttműködési Szervezet több vállalkozói képzést is tart az organikus termelés területén, s ennek keretében a képzés megkezdésével párhuzamosan a felek egy memorandumot is aláírtak. A cél, hogy az organikus termelés szektorában serkentsék a vállalkozói szellemet a fiatalok körében, s a hatnapos képzés során többek között szó lesz általában a vállalkozásról és annak beindításáról, az üzleti terv elkészítéséről, a kereskedelemről, a termék forgalmazásról, a reklámról, a termék csomagolásáról. A képzés az Access, Szerbia kis- és középvállalatainak támogatását célzó projektum keretében valósul meg, melyet a GIZ támogat.
Snježana Mitrović, a Terra's projektmenedzsere elmondta, a végéhez ért a Serbia Organica Organikus termelés Szerbia fenntartható fejlődésének szolgálatában elnevezésű projektuma, melyben ők is részt vettek, s amelynek egyik legnagyobb eredménye, hogy Szabadkán megszületett az organikus termelés fejlesztésének akcióterve is. Az akcióterv alapján a következő öt évben várhatóan ez a szektor is fejlődésnek indul, és ezt szolgálja a napokban folyó képzés is.
– A projektum egyik célja az volt, hogy együttműködés alakuljon ki a civil szektor, valamint a helyi és országos hatalmi szervek között. Nekünk ez sikerült, s amíg országos szinten felülvizsgálták az erre vonatkozó nemzeti akciótervet, Szabadkán elkészült a helyi akcióterv, mely összhangban áll a nemzeti szintűvel. Örülünk, hogy el is fogadták ezt az akciótervet, mert irányt mutat, merre kell haladni, mit kell csinálni a jövőben.
Mint elhangzott, Szabadkán jelenleg tizenöten foglalkoznak organikus termeléssel összesen 190 hektáron, de arra számítanak, hogy a jövőben ez a szektor jelentősen fellendül.
Zagorka Marković, a GIZ organikus termelés szektorának munkatársa elmondta, a szerbiai organikus termelés fejlesztését immár hét éve támogatják, s összesen hat városban tartanak majd ilyen jellegű képzéseket, mint a szabadkai.
– A képzések célja a vállalkozásfejlesztés, ezzel együtt pedig a munkahelyteremtés, azaz új start up cégek beindítása, melyek az organikus mezőgazdaság területén nyújtanak majd különféle szolgáltatásokat. Évek óta figyeljük ezt a szektor, s arra a következtetésre jutottunk, hogy a piacon bár vannak első osztályú organikus élelmiszereket előállító termelők, de túlságosan le vannak foglalva magával a termeléssel, és nincs lehetőségük, néha elegendő tudásuk sem ahhoz, hogy termékeik eljussanak a vevőkhöz, a másik oldalról nézve pedig a vevők sokszor nem tudják, hol, hogyan tudnak eljutni az organikus élelmiszerekig. A cégeknek őket kellene összekötniük bizonyos szolgáltatások által, s ennek a szektornak egy új értéket teremtsenek – magyarázta Zagorka Marković.
Nebojša Daraboš, a város gazdasági ügyekkel megbízott tanácsosa örömét fejezte ki, hogy a GIZ felismerte a Terra's Egyesülettel közös törekvésüket, hogy segítsenek az organikus termelés fejlesztésében, melyre egy 2020-ig szóló akciótervet is kidolgoztak. Mint kiemelte, az organikus termelés nálunk nincs eléggé fejlett szinten, részben az anyagiak hiánya miatt, részben az önkormányzati támogatás elmaradása miatt, ennek a memorandumnak az aláírása azonban mindenképpen egy lépés előre, s a jövőben az önkormányzat is igyekszik segíteni az organikus termeléssel foglalkozó vállalkozásokat, ehhez pedig elengedhetetlen, hogy a költségvetésből kifejezetten erre a célra is különítsenek pénzt.