Kiválóan szerepelt Kajdocsi Tamás (képünkön) a lengyelországi Wrocławban, a junior súlyemelők világbajnokságán. Összesítettben hatodik, lökésben ötödik, szakításban hetedik helyezést ért el a 18 éves szabadkai versenyző a 20 éves korosztályúak vetélkedésében. Kajdocsi szakításban 165, lökésben 202, összesítettben pedig 367 kilóval új országos csúcsokat állított fel, ezzel élete legjobbját nyújtotta a vb-n. A végső győzelmet az orosz Antonij Szavcsuk szerezte meg 415 kg-mal (186+229).
A magyar kormány utasítást adott a belügyminiszternek a magyar-szerb határ fizikai lezárására, jelentette be Szijjártó Péter külügyminiszter. A 175 kilométeres határszakaszt 4 méter maga kerítéssel zárják le.
Az EU előtt álló egyik legsúlyosabb probléma a bevándorlás, állapította meg mai ülésén a kormány. A bevándorlási nyomás az uniós országok közül Magyarországot érinti a legsúlyosabban, ez az uniós belügyminiszterek tegnapi tanácskozásán is kiderült, mondta Szijjártó Péter külügyminiszter.
A közös európai válaszhoz vezető út időigényesnek és hosszúnak tűnik, de Magyarország nem várhat tovább, lépnie kell, tette hozzá Szijjártó.
A kormány ezért arra utasította a belügyminisztert, hogy mérje fel a szerb-magyar határ fizikai lezárásának lehetőségét. A belügyminiszternek egy héten belül jelentést kell készítenie egy 4 méter magas kerítés felépítéséről.
Ez a döntés semmilyen nemzetközi jogi szabályt nem sért. Más országok (Törökország, Bulgária, Spanyolország) is ehhez a megoldáshoz folyamodtak, mondta Szijjártó a külügyminiszter.
Magyarországra az év első hónapjában 54 ezer illegális határátlépő jött. Az év végére ez a szám akár 120 ezret is elérheti, szemben a 2014-es, nem egészen 40 ezres adattal.
Szijjártó Péter nemzetközi példákat hozott a fizikai határzárra: a külügyi és külgazdasági miniszter beszélt a bolgár-török határon lévő kerítésről és a spanyol pédáról is. „Spanyolország afrikai városai is így védekeznek az illegális bevándorlás ellen.” Szijjártó minden bizonnyal Ceuta és Melilla városaira gondolt. A külföldi példákról itt olvashat bővebben.
Mára már tényként kezelendő, hogy az Európai Unióhoz csatlakozni kívánó országokban élő nemzeti kisebbségek védelmének és jogaik erősítése tekintetében a legkomolyabb küzdelem a csatlakozás folyamatában zajlik. Amikor egy ország már csatlakozott az EU-hoz, igencsak beszűkülnek a lehetőségek, hiszen a későbbiekben az EU-t ez a kérdéskör valós mélységeiben nem igazán érdekli. Erről és ehhez hasonló kérdésekről volt szó a Magyar Nemzeti Tanács szervezésében a közelmúltban megrendezett hagyományos jogi tanácskozáson. Dr. Korhecz Tamás egyetemi tanár Kisebbségvédelmi standardok kialakítása az EU csatlakozás folyamatában címmel készített tanulmányt, illetve mutatta be azt a tanácskozáson. Lapunknak nyilatkozva egyebek mellett arról beszélt, hogy mire számíthat ebben a folyamatban a vajdasági magyar közösség, vagy mire kellene különösen odafigyelnie a magyarság politikai képviselőinek.
– Tanulmányomban két kérdésre kerestem a választ: az EU eddigi kelet-európai bővítése során a kisebbségvédelem tekintetében, a koppenhágai kritériumok mentén mit követeltek a csatlakozni kívánó országoktól, valamint azt, hogy mit kér számon az EU kisebbségvédelmi normaként Szerbiától. Ami a korábban csatlakozott 13 országot – java részt közép-kelet-európai, volt kommunista államot – illeti, az EU magatartását három dolog jellemezte: a saját kisebbségvédelmi normák hiánya, a következetlenség, illetve az improvizáció, valamint a politikai opportunizmus. Az EU mára már felismerte, kisebbségvédelem tekintetében nincsenek saját standardjai és szakértelme, ezért egyre inkább elkezdett együttműködni az EBESZ szakértőivel és az Európa Tanáccsal, az egyetlen olyan nemzetközi szervezettel, amely valóban fel tud mutatni valamit a kisebbségvédelmi mércék tekintetében. Így például az EU a csatlakozó országokat rákényszerítette az ET kisebbségvédelmi keretegyezményének becikkelyezésére, megkövetelte a kirekesztő állampolgársági törvények módosítását, valamint megkövetelte egy antidiszkriminációs jogszabály elfogadását. A korábban csatlakozott országokhoz viszonyítva a kisebbségvédelmi követelményeket Szerbia esetében fogalmazta meg az EU a legvilágosabban. Elsősorban azt várja el az EU Szerbiától, hogy teljesítse az ET kisebbségvédelmi keretegyezménye harmadik monitoringja alkalmával a tanácsadó testület által megfogalmazott ajánlásokat. Ezeken az ajánlásokon belül öt dolgot kiemelkedően fontosnak tart az EU: a romák helyzetének jobbá tételét, a szerbiai nemzeti kisebbségek a szerbiai társadalomba való integrálásáról szóló stratégia elkészítését, a részarányos foglalkoztatást a közszférában, a nemzeti tanácsokról szóló törvény módosítását a jelenleg meglevő visszásságok orvoslásának érdekében, a meglevő törvények betartatását a hivatalos nyelvhasználat, az oktatás, a média és a vallásszabadság területén. Mindehhez egy konkrét kötelezettség is kapcsolódik: Szerbia év végéig a nemzeti kisebbségek képviselőivel együttműködve köteles kidolgozni egy kisebbségi akciótervet, amely elsősorban arról szól majd, hogy az ország hogyan tervezi hatékonyan biztosítani a nemzeti kisebbségek jogait.
A szabadkai Robert Torma június 11-én este jelentkezett utoljára családjának Koppenhágából, ahová június 6-án utazott el, hogy munkát találjon. Június 11-én az esti órákban azonban nyoma veszett és azóta semmilyen életjelet nem adott magáról.
Robert Torma 1981. április 1-jén született, 34 éves, 180 centiméter magas, 96 kilogramm, rövid, világosbarna-őszes hajú. Nős, két fiú gyermek édesapja.
A család kéri azokat, akiknek bármilyen tudomásuk van Robert eltűnéséről, hollétéről, hogy azt jelezzék a szabadkai rendőrségnek a 192-es, vagy a 060-0444-230-as telefonszámon.
A Szerbiai Ultramaraton-szövetség szervezésében Palicson 9. alkalommal tartották meg a 6, 12 és 24 órás, valamint az 50 és 100 km-es nemzetközi ultramaratont, mely országos bajnokság is volt egyben. A nagy meleg alaposan próbára tette a rajthoz álló mintegy nyolcvan futót, így a 24 órás versenyen induló, 100 km-en csúcstartó Zoran Marinković egészségügyi okok miatt feladásra kényszerült, akárcsak a női csúcstartó, Marina Nikolić is, aki izomhúzódás miatt volt kénytelen idő előtt befejezni a versenyt.
– Klubunk tehetséges versenyzője, Német Anett 4:04:25-ös idővel megnyerte az 50 km-es versenyt, és ezzel kijutott Katar fővárosába, Dohába, a világbajnokságra. Híre ment a viadalunknak, a külföldi futók is tudják, hogy ez egy kemény, de ugyanakkor gyors pálya, ahol esélyük van a világbajnoki szintidő teljesítésére. Az idén volt a legnehezebb megszervezni az országos bajnokságot, hiszen sem a Szerbiai Atlétikai-szövetségtől, sem az országos sportminisztériumtól nem kaptunk egy dinárt sem, az egész terhet a tartományi sporttitkárság és Szabadka városa vállalta magára. Mellettük sok önkéntes segítette a lebonyolítást, és több olyan támogató, aki például étellel vagy pólóval támogatta a versenyt – mondta Jánosi Elvira, a verseny főszervezője, a Szerbiai Ultramaraton-szövetség elnöke.
– Négy hónapot külföldön tartózkodtam, így eléggé visszaesett az erőnlétem. Szombaton nagy hőség volt, a vasárnapi időjárás azonban megfelelt, hiszen nem égetett a nap, mozgott a levegő, kellemes volt futni. Holtpontok nem voltak, lelassulások viszont igen. Hétvégén a csehországi félmaratonon indulok, a mai eredményemmel pedig kivívtam a dohai vb-n való indulást, ahol a cél a minél jobb időeredmény elérése lehet – mondta Német Anett.
Győztesek, 50 km, nők: Németh Anett 4:04:25. Férfiak: Bakos Ond 4:38:16. 100 km, nők: Gyebnár Éva 10:02:11. Férfiak: Veljko Popović 11:12:09. 6 órás ultramaraton, nők: Plavecz Andrea 62 km. Férfiak: Uglješa Nikolić 65 km. Csapat: Run For Your Life 76 km. 12 órás ultramaraton, nők: Makai Viktória 127 km. Férfiak: Lukács Albert 120 km. Csapat: 1. Šri čin moj – Maraton Team – ARK Trón 125 km. 24 órás ultramaraton, nők: Vajda Anita 185 km. Férfiak: Máthé Zoltán 180 km.
Az év első öt hónapjában megközelítőleg 22 ezren folyamodtak menedékjogi státuszhoz Szerbiában, de még egy százalékuk sem kapta meg azt. Amíg az Európai Unió országai azon dolgoznak, hogy csökkentsék a menekültáradatot, szigorítások bevezetésén gondolkodnak, addig több tranzitországban, ahol az illegális bevándorlók áthaladnak, egyre nehezebben küzdenek meg a Közel- és Közép-Keletről, illetve Közép-Afrikából áramló tömegekkel. Egyre több a gyermek közöttük, akik számára teljesen más ellátást kell biztosítani. Csikós László, a munkaügyi, foglalkoztatási és szociális védelmi minisztérium államtitkára szerint már nem menekültáradatról, hanem népvándorlásról van szó.
Egyre több gyermek indul útnak. Közülük 1300-an szülői felügyelet nélkül folyamodtak menedékjogi státuszhoz. Hogyan tud az állam védelmet nyújtani a gyermekeknek, akik könnyen az embercsempészek áldozatául eshetnek?
– A szerbiai szociális védelemnek nincsenek zárt intézményei. Az igazságügyi minisztérium működtet ilyet: javító-nevelő intézetet, vagy kiskorúak börtönét, ahova csak bírósági ítélettel lehet elhelyezni gyermeket. A mi minisztériumunk csak nevelőintézetet üzemeltethet, amely nem zárt intézmény. A külföldről érkezett, szülői felügyelet nélküli gyermekeket a befogadó menhelyeken helyezhetjük el – amelyek önkormányzati hatáskörbe tartoznak –, amilyen Nišben, Belgrádban, Újvidéken és Szabadkán működik. Az elhelyezés után tulajdonképpen arra várunk, hogy valaki: szülő, rokon, vagy felnőtt személy, vagy az adott ország nagykövetségéről eljöjjön értük.
Ha valaki eljön egy gyermekért, igazolnia kell-e valamilyen módon a rokoni viszonyt?
– Fel kell mutatni valamilyen bizonylatot, hogy valamilyen rokoni viszonyban vannak. De ki kell emelnem, hogy ebben az esetben is különbséget kell tenni a kisgyermekek és a fiatalkorúak között. A 14 évesnél fiatalabbakat csak felnőtt személynek lehet átadni, az ennél idősebb gyerekeket nem nagyon lehet korlátozni, akár meg is szökhetnek ebből az intézetből.
Napról napra egyre több menekült családot láthatunk az utcákon. Nyilván nem folyamodik mindenki menedékjoghoz. Hányan tartózkodnak jelenleg az ország területén?
– Aki legálisan akar az ország területén tartózkodni, menedékjoghoz kell folyamodnia. Amint átlépték az országhatárt, az első rendőrőrsön kell jelentkezniük, ott kell kérniük a menedékjogot is. Ilyen eset ez év első öt hónapjában 22 ezer volt, ebből 3000 fiatalkorú volt, aki menedékjogot kért, közülük is 1300 kisgyermek. Becslésünk szerint további 31-32 ezer olyan ember is átvonult az országunkon, akik illegálisan tartózkodnak Szerbia területén.
Nagyon hosszú a menedékjogi kérelmek elbírálása. A kérelmező 22 ezer személynek még egy százaléka sem kapta meg a menedékjogot. Mi ennek az oka?
– Tudomásom szerint a belügyminisztérium határrendészeti főigazgatósága keretében működő menedékjogot elbíráló osztály 4-5 munkatárssal dolgozik.
Nem terveznek ezen változtatni?
– Nehezen hiszem, hogy ebben a gazdasági helyzetben, amelyben országunk van, 200 személyt foglalkoztatnak majd arra, hogy a menedékjogi kérvényeket elbírálják.
Nem rossz politika az, ha a menedékjogok elbírálása helyett a szürke zónába kényszerítjük a menekülteket?
– Akik menedéket kérnek, azokról tudjuk, hogy hányan vannak. Akik nem kérnek menedéket, csak becsült adataink vannak. Amikor elfogják őket, hogy illegálisan tartózkodnak az ország területén, mindjárt menedékjoghoz folyamodnak.
Továbbra is csak azok részesülhetnek bármiféle ellátásban (így egészségügyiben is), akik menedékjogi státuszhoz folyamodtak?
– Az a nemzetközi egyezmény alapján, amelyet 2008 áprilisa óta alkalmazunk, primáris egészségügyi ellátás jár minden menedékjogot kérőnek.
Ezt azért kérdeztem, mert hosszú utat tesznek meg az emberek Szerbiáig, és szervezetükben olyan vírusokat és baktériumokat hordoznak, amelyek nálunk nem jellemzőek. Jelentkeztek már az ország területén olyan betegségek, amelyek erre a vidékre nem jellemzőek?
– Az afrikai, közép- és közel-keleti országokban teljesen más baktériumok vannak a szervezetekben, mint nálunk. De még nem jelentkeztek betegségek.
A külföldi híradásokból tudjuk, hogy egyre nagyobb tömegek indulnak útnak a közel-keleti országokból és Afrikából. Ugyanakkor Ausztria felfüggesztette a menedékjogok elbírálását, további szigorítások várhatók, Magyarországon is a menedékjogi törvény módosítását tervezik. Ezek a nehezítések pedig országunkon csapódnak majd le. Mivel számolhatunk?
– Magyarország elkésett a szigorításokkal, Ausztria már bevezette őket. Magyarországról per pillanat Szlovénia felé közlekedhetnek a menedékjogot kérők, illetve Szlovákia és Csehország irányába, hogy elérjék a vágyott Németországot, vagy a skandináv és Benelux államokat.
Ha az Európai Unió bezárja kapuit a menekültáradat előtt, mi várható nálunk?
– Görögország is az Európai Unió tagállama, schengeni ország, ahová folyamatosan érkeznek a népvándorlók-menekülők. Nem is nevezném én ezeket az embereket menekülteknek, jelen pillanatban népvándorlás folyik. Háborús övezetből, háború elől menekülnek, de hatalmas tömegek indultak meg Afrikából, Közel- és Közép-Keletről. Ez már népvándorlás. Most már Törökország nem tudja miből etetni őket, Jordánia sem, Libanonban több mint egymillió menekült él, Szíriában is vannak lokális menekülttáborok, palesztin menekülttáborok is léteznek még mindig. A menekülttáborokból nap mint nap több ezren törnek ki. Ezeknek az embereknek az élelmezése kérdésessé vált, ezért indultak Nyugat felé. Görögország vajmi keveset tett ezen emberek ellátásáért és visszatartásáért.
Nálunk az élelmezés kérdése még nem merült fel?
– Napi szinten 500 embernek nyújtunk ellátást. Körülbelül 8 euróba kerül egy felnőtt személy étkeztetése naponta, amit a központi költségvetésből biztosítunk. A gyerekek ellátása más. Havi szinten megközelítőleg 600 eurót különítünk el egy gyermek ellátására a minisztérium költségvetéséből. Ám ahhoz képest, hogy hányan tartózkodnak az ország területén, ez a szám elenyésző.
Hol vannak a többiek?
– Valahol útközben két határ között. Az utóbbi időszakban felgyorsult a vándorlás, mert attól tartanak, hogy Magyarország is szigorításokat vezet be. Aki átjutott, és menedékjoghoz folyamodott, ott maradhat, de aki nem, azt visszatoloncolják, és ekkor lesz a baj.
Mivel számolhatunk?
– Abban reménykedünk, hogy az Európai Unió ad majd pénzt arra, hogy ezeknek az embereknek élelmet tudjunk adni. Egyébként mi nap mint nap szembesülünk olyan vándorlási népréteggel, akik fizetnek minden itteni szolgáltatásért. Addig, amíg van pénzük, nem jelent megterhelést az országunk számára a jelenlétük, sőt fogyasztanak, nálunk költik el a pénzüket. Ha az elfogy, akkor következik majd be a humanitárius katasztrófa.
Nagy sikert ért el a Pécsi Országos Színházi Találkozó keretében megrendezett Kortárs Magyar Dráma Nyílt Fórumán a fiatal szabadkai színész, Kucsov Borisz, aki A bánsági szamuráj című drámájáért megkapta a győztesnek járó Vilmos-díjat.
Először tartotta a kúlai színházteremben a hagyományos évadzáró műsorát a Népkör MMK, hogy ezzel még ünnepélyesebbé tegye az eseményt. Helyesnek bizonyult az elgondolás, mert telt ház előtt zajlott a rendezvény. A szakcsoportok tartalmas művelődési műsort készítettek, amelyet az évad alatt gyakoroltak be, és ezekkel a műsorszámokkal felléptek számos helyi, községi, körzeti szemlén, vajdasági szintű rendezvényen, megmérettetésen.
Tegnap a Zsinagógában emlékeztek meg a szabadkai zsidók deportálásának 71. évfordulójáról, melyet az ünnepi műsor és a beszédek után az udvarban álló emlékmű megkoszorúzása követett. Maglai Jenő polgármester az egybegyűltekhez szólva elmondta, a koszorúzással ismét emlékkel adóznak a zsidó közösség ártatlan áldozatai előtt, akiket évszázadokon át üldözött a sors, és teljes egészében átérezték a kisebbségi lét minden gyötrelmét.
– A zsidó hitközség tagjai szétforgácsolódtak, asszimilálódtak, de veszve nincsenek. Bácskában az első világháború után csaknem húszezerre volt tehető a számuk, nagyvárosainkban a monumentális zsinagógák jelzik az egykori közösségek nagyságát, de mára oda jutottunk, hogy a jelenlegi szegény kis közösségeket kell megőrizni, ápolni, elmélyítve a kapcsolatokat és az együttműködést, nagy hangsúlyt fektetve a mai fiatalok nevelésére, hogy a múlt sose ismétlődjön meg. A zsidó hitközség tagjai már a múltban is többször tanúbizonyságot tettek arról, hogyan kell a legnagyobb toleranciával fenntartani az évszázados hagyományokat és a közösségeket. Több mint hét évtized múlt el a szörnyű események óta, amikor is az ellenség keresése, a szélsőséges ideológiák térnyerése és az elképzelteknek az állami apparátus általi végrehajtása történt meg 1944 júniusában. Szabadkáról eltüntettek egy olyan közösséget, amely a város szerves része volt, amely a város és környéke kulturális és gazdasági életének egyik húzóerejét képezte. Emlékezzünk arra, mivé tud válni az ember, ha kivetkőzik önmagából, és sajátjává teszi a szélsőséges ideológiai nézeteket, a másságot ellenségként kezeli, a saját bajainak okozóját másban látja. Mindannyiunk közös feladata, hogy emlékezzünk a tragikus eseményekre, és lehetőségeink szerint kihassunk azokra a társadalmi folyamatokra, amelyek a szélsőségek erősödését meg tudják állítani – mondta Maglai.
Danijel Kovač, a Szabadkai Zsidó Hitközség végrehajtó bizottságának tagja úgy fogalmazott, a 20. századról azt mondják, az volt a civilizáció bölcsője, mégis megtörtént a deportálás, a gyilkolás, amikor milliók veszítették el életüket, gyerekek, felnőttek, idősek.
– Az a kérdés, melyre választ kell találnunk, hogy mit lehet mondani, amit eddig még nem mondtunk el, s mit lehet tenni, hogy a történelem ne ismételje meg önmagát ilyen formában senkivel szemben sem. Ez az, amivel az áldozatoknak tartozunk, s a tolerancia, az utódok az együttélés szellemében való nevelése, valamint a tudatlanság, előítéletek és sztereotípiák eloszlatása az, ami felé tartanunk kell. Ma, amikor itt állunk, emlékezünk, és lerójuk kegyeletünket, magunkra kell vállalni a felelősséget, hogy mindent megteszünk azért, hogy megőrizzük a civilizáció legértékesebbjét, az emberi életet – mondta.
Szabados Róbert, a Szabadkai Zsidó Hitközség elnöke elmondta, az emlékezés kapcsán kettős érzésük van, hiszen olyan dolgokat elevenítenek fel, amelyek nem kellemesek, s hogy azok a szörnyű dolgok bármikor újra megtörténhetnek, ugyanakkor igenis emlékezni és emlékeztetni kell a polgárokat, hogy ami ma egyikükkel megtörténik, másnap másikukkal is megtörténhet, más lesz a célpont, csak az a kérdés, kire mutatnak rá.
Újságírói kérdésre még elmondta, Szabadkán 1944-ben mintegy négyezer zsidó élt, és egy évvel később alig ezren tértek vissza Szabadkára. Közülük sokan nagyon legyengült állapotban érkeztek, s nemsokára meg is haltak. Amikor pedig megalakult Izrael, az itteni zsidók mintegy fele kivándorolt, és alig 400-500-an maradtak. Ez a szám azóta tovább fogyatkozott, és az egykori négyezer fős szabadkai zsidóság mára alig kétszázötven tagot számlál.
– Itt ez a monumentális épület, a Zsinagóga, mely hirdeti a jelenlétünket, de inkább emlékeztet, s ez az épület nemcsak a zsidó hitközség temploma, hanem a város szimbólumává is vált, melyet minden szabadkai egy kicsit magáénak érez – tette hozzá.
Minden év június közepén a Magyarkanizsa feletti Tisza-kanyarban a legintenzívebb a tiszavirágozás. Vasárnap, 14-én a 35 fokos hőség ellenére rengeteg ember gyűlt össze a parton és csónakokban a vízen, hogy szemtanúja legyen a látványos kérésznásznak, de ekkor még zömében csak hím kérészek bukkantak ki a vízből, és röpültek a parti növényzetre még egyszer vedleni, a nőstények alig mutatkoztak. Aki évek óta figyeli a csodálatos kérészrajzást, már tudja, hogy az előrajzás alkalmával néhány napon át szinte kizárólag hímeket látni.